Az előszezon során számos olyan játékos mutathatja meg magát, akit korábban csak epizódszereplőnek gondoltunk és egy-egy jó teljesítménnyel előrébb is mászhat a rangsorban. Illetve akadnak olyan korábban fixnek gondolt focisták is, akiknek kezdő pozíciójuk billegő státuszban van, így abban a pár driveban, amit a felkészülési mérkőzések során kapnak, illik visszanyerniük a vezetőség hitét. Hoztunk pár újabb nevet a második forduló után.
David Bell WR Cleveland Browns
Jarvis Landry és Rashard Higgins elengedése után, a bagóért megszerzett Amari Cooper mögött, szinte szabad a verseny. A harmadik évére készülő Donovan Peoples-Jones helye, mint WR2 azér’ nincs veszélyben, az ő target számai nem fognak csökkenni, de a Browns elkapó szekciója jelentősen visszaesett minőségileg, pár év alatt. Ezen próbál lendíteni a harmadik körös újonc, David Bell. Az első preseason meccset még kénytelen volt kihagyni, egy sérülés miatt, de az Eagles ellen már három elkapással és 46 yarddal mutatkozott be. Remekül helyezkedett az üres területekre és egy labdát ugyan elejtett, de ott a védekezés is remek volt rajta, rutinnal behúzza. A harmadik számú WR posztért a másodéves Anthony Schwartz ellen kell megküzdenie, aki egy gyorsabb játékos, de majdnem annyi futást hívtak rá tavaly, mint amennyi elkapása volt. És az előszezonban is kisebb szerepet kap Bellnél.
Erik Ezukanma WR és Mike Gesicki TE Miami Dolphins
A Dolphins WR egysége kérdés nélkül az egyik legjobb. Jaylen Waddle berobbant, Tyreek Hill és Cedric Wilson érkezésével pedig belefért, hogy minimális ellenértékért elcseréljék DaVante Parkert. A negyedik körben draftolt Ezukanma a legutóbbi preseason meccsén a Raiders ellen, hat elkapásból 119 yardot termelt. Jó eséllyel nem fog ekkora figyelmet kapni az idény hátralévő részében, de kiváló kiegészítő ember lehet. Hill és Waddle a sebességével fog aratni, Ezukanma a termetével tud. 190 centi magas és közel száz kiló, az a big body target, akit a redzoneban keresni fognak. Az a típusú játékos lehet, aki korábban Preston Williams volt. Ő is visszatér egyébként, kissé meglepő módon, hosszabbítottak vele, de az utóbbi három évben egyaránt 8-8 meccsen tudott csak pályára lépni. Ezukanma nagy fogás lehet a jövőre tekintve, ha most még limitáltabb feladatkört is kap.
Új feladatokról a tight end, Mike Gesicki esetében is beszélhetünk. Az évek során már egyre inkább WR szerepkörbe kerülő játékos mellett (412 snap során állt fel slot elkapóként, a legtöbb a tight endek közül), mi is szívesen érveltünk volna, hogy elkapóknak járó szerződést kapjon. De ettől megmentett minket Mike McDaniel, a Dolphins új vezetőedzője. Gesickire a jelek szerint klasszikusabb, inline tight endként számítanak idén, akinek sokat kell majd blokkolnia a társaknak. A Raiders ellen, ahol meglepően sokat volt pályán, ez egyelőre nem ment jól. Az idén franchise tag alatt játszó játékosról már fel is reppentek a pletykák, hogy elcserélheti a Dolphins, de McDaniel nem foglalkozik ezzel, elmondása szerint nincs itt sztori. Azt is megjegyezte, hogy akit csak lehet, megtanítanak blokkolni, legyen az elkapó, tight end vagy futó. Elképzelhető, hogy csak a preseasont szánták erre és nem csökkentik Tua arzenáljának mélységét?
Lance McCutcheon WR Los Angeles Rams
A Rams draftolatlan újonc elkapója mindkét preseason meccsén lopta a showt. De nem csak a számai mutattak jól (a Chargers ellen öt elkapás, 87 yard, 2 TD, míg a Texans ellen 96 yardot szedett össze öt labdából), valóban fantasztikus dolgokat produkált. A kosok még tovább erősödtek WR fronton, tavalyhoz képest. Kupp, Robinson és Jefferson mögött pedig elég fejvakarós a helyzet. Ben Skowronek és Tutu Atwell második szezonjukat kezdik, de Skowronek minimális lehetőséget kapott eddig, Atwellből pedig szinte semmit nem láttunk, sérülése okán. Brandon Powell is szóba jöhet, de nekem eleget mutatott McCutcheon ahhoz, hogy az 53-as rosteren lássam. A Rams, bár sikeresen vette az akadályokat, de eléggé hányattatott sorsú volt mostanság, ha az elkapók egészségéről volt szó. Lance minőségi mélységet jelenthet.
Alex Bachman WR és David Sills WR New York Giants
Normális esetben, valószínűleg gyakorlócsapatos játékosokról beszélnénk. De mikor volt a helyzet normális New Yorkban? Ugye a Giants költi a legtöbbet idén az elkapóira, látva a teljesítményüket, ez érthető is. Na jó, mindenféle szarkazmus nélkül, papíron most is nagyon jól fest az elkapó sor. De Kenny Golladay csalódás, Darius Slayton nem önmaga, Sterling Shepard achilles szakadásból tér vissza, és a másodéves Kadarius Toney is hajlamos sérülésre. Draftolták még Wan’Dale Robinsont és máris tömve a szoba. Collin Johnson az, aki a leginkább esélyes volt, hogy rosterre kerüljön, de legutóbbi edzésén ő szakította el az achillesét. Ez Slaytonnak is „jó hír”, hiszen pusmogták, hogy ha valakitől meg kell válni, akkor ő lesz az. Most viszont nyílt a verseny, Daboll elmondása szerint, akár két helyért is, ha muszáj. Bachman és Sills pedig remekül teljesít az előszezonban. Előbbi a pálya minden területét bejátssza a slotból, utóbbi pedig kifejezetten nehéz labdák lehúzásával villog. Bahcmanról a Giants új vezetőedzője, Daboll is elismerően nyilatkozik, aki folyamatosan extra munkát tesz a felkészülésbe, és több lehetőséget fog még kapni az utolsó fordulóban. Nem tudjuk, hogy van-e jelentősége, hogy Bachman és Cole Beasley földik, ráadásul ugyanaz az ügynökük, de tény, hogy Brian Daboll nagy kedvence volt Beasley a Billsnél.
Coby Bryant CB Seattle Seahawks
A Seahawks két cornert draftolt idén, és a piacról is nagy hangsúlyt fektettek a posztra. Coby nem lógott ki az első preseason meccsén semelyik irányba, aztán a Bears ellen már sokkal jobban mutatott. Ráadásul új szerepkörben, hiszen nickel cornerként kellett helytállnia, amit elmondása szerint, soha nem történt meg vele korábban. Hogy Carrollék keresik a helyét, azt jelenti, hogy komolyan számolnak vele, a középszerűség felé tendáló Seahawksban pedig hamar fontos láncszem lehet.
Malik Willis QB Tennessee Titans és
Feleipe Franks QB Atlanta Falcons
Malik Willis már megmutatta, hogy lassan készen áll ő, hogy átvegye Tannehilltől a csapatot, de erre még azért várni kell. Még mindig többet fut a kelleténél, de azt jól csinálja és ez abból a szempontból előnyére válhat, hogy a Titans bátrabban kinyithatja a playbookot és ahogy tavaly Trey Lance, vagy még korábban Wentz mögött Jalen Hurts, úgy Willis is pályára kerülhet egy-két színesebb felállásban az alapszakasz során. Ugyanez igaz Feleipe Franksre. Mariota és Ridder is mozgékony irányító, de míg egyik a bridge, másik a jövő, addig Franks a feláldozható, ha a Falcons kísérletezne. Patterson és Pitts is jó példa, hogy Atlantában szeretik a sokoldalú játékosokat.