Meglepően jó mérleggel kezdett a New York Giants az idei szezonban, hála az új, hozzáértő edzői stábnak. A rossz csapatokat elverik és meglepetésre is képesek és jól látható nyomuk van a munkájuknak, elképzeléseiknek, koncepciójuknak. Pedig nem könnyű feladatot örököltek és számtalan tennivaló kapujában állnak még. Az irányítójuk azért játszik, hogy jövőre is helye legyen a ligában. Az elkapó sor az egyik legdrágább és csak papíron hangzik jól. A legjobb játékosuk pedig könnyen lehet, hogy jövőre nem náluk játszik már. Utóbbi helyzetét beszéljük ki.
Mindenekelőtt kezdjünk egy kis múltba révedéssel. Saquon Barkley a 2018-as draft első körében, a második helyen kelt el. A Giants akkori GM-je, Dave Gettleman csodálta a Penn State futójának játékát és mivel az év végére Barkley lett az év újonca a támadók között, védhette is döntését, hogy ilyen magasan húzott running backet. Pedig ígérte ő, hogy dolgozik a támadófalon és talán Eli Manning utódját sem lett volna korai keresni. Előbbire Quenton Nelson, utóbbira Josh Allen is válasz lehetett volna (persze, senki nem tudja, hogy az akkori vezetés alatt is megkaptuk volna-e mára azt a Josh Allent, akit ma ismerünk). De az elsőkörös draft cetlijük elcserélése, minél több lehetőség érdekében is jó gondolatnak tűnt. Tény, RB poszton vékonyka volt a keret és nem hemzsegett Barkley féle tehetségektől a 2018-as draft class. De a prioritások nem feltétlen diktálták ezt a húzást, bármennyire is volt jó újonc évében Barkley.
És végtére is, foglalkoztak az offense line foltozásával. Mert a draft második körében, a második pick Will Hernandez volt, aki stabil kezdő guard lett New Yorkban, de újoncszerződése lejárta után elengedték és jelenleg Arizonában keresi a kenyerét. Ő volt a 34. helyen kiválasztott játékos akkor, egyetlen pozícióval megelőzve Nick Chubbot. Tehát, ha a Giants követi az általános logikát és mindenképp futó és támadófal kombóban gondolkodik az első két választásával, nem biztos (sőt), hogy rosszabbul jön ki a végén. A Cleveland Browns szem előtt tartotta a prioritást, és Chubb előtt (épp Will Hernandezt megelőzve) a falba húzott, Austin Corbett személyében (az más kérdés, hogy mennyire vált be a tackle, pályán nem volt, és egy évvel később egy ötödik körös pickért cserélték a Ramsbe, ahol meghatározó volt és később Super Bowlt nyert). Nyilván, a Browns kényelmesebb helyzetben volt, hiszen az első 35-ben épp kétszer annyiszor választhatott, mint a Giants. És Chubbnál hamarabb talált csapatot Rashaad Penny és Sony Michel is, szóval minden adott volt, hogy a Giants ügyesebben építkezzen.
Utólag könnyű okosnak lenni, de a jövőbelátás képességének hiányában, nekünk ennyire futja. Az biztos, Barkley első két évéből kiindulva, hogy ha a futó kórlapja rövidebb és többet van a pályán, akkor most nincs miről beszélnünk. Jó eséllyel a legjobban kereső játékosok között lenne a posztján. Most viszont úgy állunk, hogy a Giants egyelőre (okosan) kivár, Barkley jövője pedig lóg a levegőben. Mármint, ne legyen kétségünk, jövőre is kezdő lesz valahol, a kérdés, hogy hol és mennyiért. Az általános közvélemény manapság, hogy a futók egyre értéktelenebbek és valóban kevés azon futók száma, akikkel érdemes egy második, bombaszerződést aláíratni. A közelmúltban is inkább a negatív példákból volt több, ugyanakkor hébe-hóba jön egy Alvin Kamara, vagy a sokat említett Nick Chubb, akiket badarság lenne nem leláncolni. Barkley idén 7,2 millió dollárt keres az ötödik éves opcióval. Ha szigorúan a 2022-es fizetést nézzük, akkor öten keresnek jobban a posztján, ha a teljes szerződések éves átlagát, akkor nyolcan előzik. Ismerve a múltját, nem mondhatjuk, hogy alulértékelt lenne, reálisnak tűnik a helye a fizetési rangsorban.
Múlt alatt gondolunk arra, hogy volt két remek éve, majd sérülés miatt kihagyott egy szezont, tavaly pedig kifejezetten átlagoska volt. Érdemes megnézni a Giants futóinak számait az előző idényből, kiemelve azt, hogy a Football Outsiders értékelése alapján, a támadófal a 31. helyen zárt futásblokkolást tekintve.
| 2021 – run | futások | futott yardok | futott TD | yardok futásonként |
| Saquon Barkley | 162 | 593 | 2 | 3,7 |
| Devontae Booker | 142 | 593 | 2 | 4,1 |
Ugye Barkleyt a passzjátékba is be lehet vonni, nézzük meg ott is a statisztikákat.
| 2021 – pass | elkapások | targetek | elkapott yardok/TD | yardok elkapásonként |
| Saquon Barkley | 41 | 57 | 263/2 | 6,4 |
| Devontae Booker | 40 | 45 | 268/1 | 6,7 |
Devontae Booker és Saquon Barkley gyakorlatilag ugyanazt nyújtotta tavaly. Többféleképpen is értelmezhetjük a számokat. A Giants támadófala annyira pocsék volt, hogy gyakorlatilag mindegy ki állt mögöttük, ennyire voltak képesek. Ha ezen a vonalon megyünk tovább, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy Barkley semmilyen extrával nem tudott szolgálni Bookerhez képest. Vagy épp Booker volt extra és felnőtt Barkley szintjére. Mindenesetre Bookertől elköszönt a csapat, Barkley hosszabbítását pedig nem sok minden indokolta egyelőre. És nem csak a számok fogták vissza a tárgyalásokat, Barkley játékán is érezhető, látható volt a visszaesés. Nem volt olyan robbanékony, gyakori rossz olvasások és rendre hamarabb váltott ki a fal szélére, mint kellett volna, így a yardokat inkább széltében, mint hosszában gyártotta. Egy ACL szakadásból felépülve, ez persze érthető, hogy az ember kerüli a darálót, amíg nem érzi magát teljesnek.
Idén viszont újonc évét idézi Barkley, sőt. Hozzá kell tenni, hogy a Giants offense fala, ha nem is mérföldekkel, de jobb, mint tavaly, ugyanakkor a klasszis futó is extrát nyújt, hétről-hétre. És ebben nagy szerepe van Brian Daboll stábjának, akik a játékosok erősségeire építenek elsősorban, a képességeikre szabva a playbookot, elfedve a gyengeségeiket, nem pedig egy víziót erőltetnek a keretre. Ezért fér bele Blake Martinez elküldése, ezért tartják meg David Sillst blokkolni és hagyják, hogy Kenny Golladay a padon legyen milliomos. Valljuk be, ez a játékosállomány nem indokolja, hogy a Giants így kezdje a szezont. Brian Daboll máris az év edzője, aki a Billsnél, támadó koordinátorként megszokta, hogy az arzenálban mindene megvan, a stabil futót kivéve, itt viszont semmije nincs, csak egy stabil futója. Kanyarodjunk is vissza rá, mielőtt elterelődnek a gondolataim.
Szóval, a korábbi sérülése, és a középszerű visszatérése okán merülhettek fel pletykák az idei draft előtt, hogy Barkleyt akár el is cserélheti a Giants. A combine alatt elhangzott belsős infók arról szóltak, hogy egy negyedik körös draft cetlinél többre nem taksálják a futót. Annyiért nem lett volna jó üzlet elengedni, még ha egy Dameon Pierce-re is válthatták volna a picket. Barkley értéke pedig csak nőtt azóta, így aki igazán meg akarja tolni a szezont és a november elsejei határidő előtt erősítene, emelnie kell a tétet. Hogy mi lehet a reális csereértéke nehéz belőni. mert a közelmúltban nem volt olyan futó, aki igazán releváns ellenértékért váltott csapatot. És ne felejtsük el, gyakorlatilag egy félszezonnyi szerződése lenne új csapatával kezdetben (többek között, ezért is lenne okosabb húzás ő, egy contender csapatnak, mint Christian McCaffrey, szerintem).
De, ha Barkley végig tudja játszani a szezont és a Giants is ragaszkodik hozzá, akkor a franchise tag lehetőségével még nyerhetnek maguknak időt. Kérdés, hogy ha Barkley ilyen meghatározó formában fejezi be az évet, maradna-e New Yorkban, főleg tag alatt. Ami biztos, hogy tag alatt is jelentősen többet keresne, mint most. Futók esetében ez nem egy elterjedt procedúra egyébként. Az utóbbi tíz évben, négy játékos kapott franchise taget a poszton. Ray Rice, Matt Forte, Le’Veon Bell és Derrick Henry. Bell kivételével mindenkinél meg is történt a hosszabbítás. A Steelers akkori futójának két egymást követő évben is a franchise taget ajánlották fel, másodjára már annyira nem haladtak a tárgyalások, hogy Bell inkább kiülte a szezont.
Akik éves átlagban előzik Barkleyt, 12 és 16 millió közötti fizetést kapnak. Így nem nagy boszorkányság belőni, hogy a két érték között landolhat az ő fizetése is. A futók esetében, már az élettartalmuk miatt is, érdekesebb kérdés a garantált tartalom. McCaffrey négy éves, 64 milliós szerződésének majdnem a fele garantált pénz, miközben Ezekiel Elliott hat éves, 90 milliós kontraktusából 28 millió, Alvin Kamara öt éves, 75 milliós szerződéséből már csak cirka 18 millió dollár fix. Barkley viszont minden topnak tartott riválisánál fiatalabb, még mindig csak 25 éves. A 15 milliós átlagfizetés nem a valóságtól elrugaszkodott tipp most. Izgalmas helyzet, érdemes lesz követni, hogy mennyire köteleződnek el az irányába. Ugyanakkor, mostanra azt is meg lehet ítélni, hogy vajon megérte-e anno, ilyen korán draftolni őt. Ha marad (a csapatnál és egészségben), akkor talán.
A képen a 2018-as draft top5 futójának első négy éve.
